Mi is Avalon valójában? A kelták számára az Almák Szigete, egyfajta édenkerti birodalom volt – a gyógyulás, a szépség és a teljesség földje. Magyar néphagyományban talán a Tündérek Szigete felel meg ennek. Egy olyan hely, amely egyszerre él a mesékben és a lelkünk mélyén.
Glastonburyt tartják Avalon evilági tükörképének. Ez az a hely, ahol az ősi energiavonalak, a Mihály és Mária vonalak – a Föld férfi és női kígyózó erői – keresztezik egymást. A Tor dombján spirális ösvény vezet felfelé, melyet a hagyomány szerint még neolitikus népek formáltak. A környéken megtalálhatóak szent források, a Szent Tüske fája, és Joseph of Arimathea legendája is – mind-mind Avalon titkainak lenyomatai.
Avalont nem lehet szavakkal leírni. Ha túlságosan meg akarjuk érteni, a köd csak sűrűbb lesz. De aki nyitott szívvel hallgatja a történeteket, az talán meghallja azt a suttogást, ami túlmutat minden kimondott szón.
Néha Avalon álmokban hív. Egy nő azt álmodta, hogy egy vonat megáll egy állomáson, melynek neve Avalon volt. Évek teltek el, majd egyszer csak egy filmben meghallotta a nevet: „Avalon Papnője”. És tudta: a hívás valós.
Avalon nem hely, hanem rezgés, egy szelíd emlékezés, ami csak akkor válik láthatóvá, ha belül elcsendesedsz.
A tündérekkel nem a hétköznapi világban lehet találkozni, hanem a köztes térben, ahol megszűnik az „itt” és „ott”. Ezek a terek a lehetőség terei – a Lélek birodalmai. Avalon is ilyen: nem a térképen van, hanem a lelked észrevétlen kapui mögött.
Aki Avalonban jár, az nem új helyre, hanem önmaga igaz valójához érkezik meg.
A legendák egyik legismertebb alakja Morgain la Fey, az Istennő papnője. A Ködbe Vész Avalon című film egyik jelenetében Morgain megtanulja, hogyan válassza szét a ködfátylat, hogy beléphessen Avalon szigetére. Az ő útja fájdalmas, ahogy az sokunké, akik hívást érzünk, de még nem találjuk az ösvényt.
De Avalon mindig is ott van. A köd felszáll annak, aki emlékezik – nem erőből, hanem szívből.
Glastonbury szívében, a Chalice Well (Kehely Forrás) Kertjének meditációs termében őriznek egy különleges relikviát: egy kék edényt, amelyet sokan csak Avalon Kék Gráljának neveznek. A tárgy csendes jelenléte mégis oly erős, hogy sokan látomásokat, régi életek emlékeit, és mély lelki megmozdulásokat élnek át, amikor a közelébe kerülnek.
A történet a 19. század végén kezdődik, amikor Dr. John Arthur Goodchild Olaszországban felfedezte ezt a kék edényt. A British Múzeum megvizsgálta, és valóban ősi eredetűnek találta. A valódi jelentősége azonban akkor bontakozott ki, amikor Goodchild látomásokat kezdett kapni: ezek azt üzenték neki, hogy az edény egykor Jézushoz tartozott, majd később egy újabb látomás arra hívta, hogy ássa el Brigit dombjánál Glastonburyben, hogy a tárgy ismét női őrzőkhözkerülhessen.
Goodchild később visszatért, de nem találta meg az edényt. Ekkor szólt barátjának, Wellesley Tudor Pole-nak, aki megosztotta a történetet két női ismerősével. Ezek a nők nemrég jártak Brigit dombjánál, majd újra ellátogattak a forráshoz, és ott az iszapban valóban megtalálták a Kék Grált.
Sokan úgy hiszik, hogy ez az igazi Szent Grál, mások szerint egy szakrális emlékeztető, mely az Istennő és a szakrális női energia jelenlétét hordozza magában. Akárhogy is, a Kék Grál története egyike azon sok Grál-mítosznak, amely Avalonhoz és Glastonburyhez kapcsolódik.
A Kék Grál és a Belső TemplomA Kék Grál ma is ébreszt és emlékeztet. Nem csupán egy tárgy, hanem tükör. Megmutatja, kik vagyunk a rétegek alatt. Vannak, akik fizikailag is elzarándokolnak hozzá, mások belső úton kapják meg a hívást – egy belső visszatérés formájában.
A Grál nem pohár, amit meg kell találni, hanem dallam, amire emlékezni kell.
A Föld, a test, a lélek szent egységének rezgése.
Avalon nincs elveszve. Csak vár. Nem zajjal hív, hanem csenddel – egy leheletnyi sóhajjal a szív mélyén. Egy emlék valamire, ami egész volt. Ami szent volt. Ami sosem múlt el igazán.
Avalon mélyen kapcsolódik az ősi Lemúriához, ahonnan az első szakrális női rendek eredtek – azok a papnők és papok, akik az EGY dallamát őrizték és közvetítették. Ezek az Őrzők nem vallásokat hirdettek, hanem a belső rendből fakadó külső harmóniát tartották fenn.
Aki ma is a papnői úton jár – akár csoportban, akár magányosan –, valószínűleg ő is Lemúria őrzőinek leszármazottja, aki újra emlékezni kezd a hivatására. Avalon gyógyítja azokat a sebeket, amelyeket a múltbeli kizáratások, az elnémított női bölcsesség és a meg nem értettség hagytak bennünk.
AVALON…
Egy szó. Egy emlék. Egy út hazafelé.
Vannak időszakok, amikor Avalon energiája különösen erőteljes. Ilyen a július 7-i 7:7 Portál, amikor kozmikus energiák nyílnak meg, és lehetővé teszik az új Grál Kódok befogadását. Ezek olyan szellemi aktiválások, melyek segítenek visszakapcsolódni az önálló belső erőhöz, a szakrális nőiséghez, és az egység emlékezetéhez.
Az ide vezető zarándokutak nemcsak fizikai, hanem lélekbeli utazások is, ahol az ember mély belső rétegekkel találkozik, és újrahangolódik a Föld szívverésére.