Még mielőtt az égi istenek trónszéket faragtak volna az Olümposz csúcsára, és jóval azelőtt, hogy templomok emelkedtek volna márványból parancsszóval, az Orákulumok mezítláb jártak a kövön, a gyökereken és a hullámokon. Nem trónok szócsövei voltak, hanem Gaia leányai — nem a hatalom, hanem az emlékezés hangját hallgatták. A Föld volt a tanítójuk. A Csend — a Szentírásuk.
Szentélyeik ligetek voltak, források és barlangok. Tanításaik nem parancsban érkeztek, hanem lélegzetben, dalban és jelenlétben…
Egy legenda suttog Luxor homokkal fedett kövei alatti folyosókban – egy Nővériségről, akiket úgy ismertek: a Méhláng Templomának Fekete Papnői.
Ők hordozták magukban a legrégibb kódokat: Mu énekeit, a Kígyó-Sárkány leheletét, és Ízisz tüzét — mielőtt még nevén szólították volna.
Amikor Ámon papsága felemelkedett, és az Anya hangját elnémította,
ezeket a papnőket száműzték.
De nem tűntek el, hanem fekete galambszárnyon repültek távol és azon túl…
Kristály Táblák töredékeit és a Nílus csillagokkal álmodó vizét hordozva
bejárták az ismert és ismeretlen világot. Ahol megpihentek, ott Orákulumok sarjadtak…
Dodona, Delphi és Siwa…Az Elfeledett Orákulumok…
Mielőtt Zeusz kezében villámot tartott, Dióné már a csöndjében hordozta az eget. Dodona tölgyfáit maguk a csillagok ültették, gyökereik az idő előtti időkből táplálkoznak. A lombok alatt ültek mozdulatlanul a Pleiádok, az Orákulum Papnői szinte eggyé válva a földdel. Nem a szavakat hallgatták, hanem a levelek zizegését, a szelet és Gaia suttogását.
A jóslatokat nem könyvekből olvasták, hanem bronzüstök rezgéséből hallották ki — ezek a hangok a Föld gerincét idézték, az ősrezgést. Dióné, a Föld-Anyaméh, nem csupán Aphrodité anyja volt — hanem az Emlékezeté is.
Az orákulum itt nem csupán jövendölő volt — ő maga volt a mélyben gyökerező láng, aki Gaia dalát lélegzettel, csenddel és fákkal közvetítette.
Mielőtt Apolló fénylő nyílvesszőkkel átszúrta volna az eget, Delphoit még Pythonak hívták — Gaia sárkánykígyójáról elnevezve. A Püthón nem szörny volt. Ő őrizte a belső titkokat, a világ köldökéhez, az omphaloshoz tekeredve. A történet előtti álom volt, a szó előtti lélegzet.
Az első orákulumok, akiket Püthiának hívtak, nem nyelvet tanultak — hanem rezgést. A mélyből feltörő gőz sziszegését, az eksztatikus víziókat, melyek az elmélyülés gőzeiből, árnyékból és csöndből születtek.
Apollón fénnyel és renddel érkezett. De a kígyó ciklusokban beszélt és álomban.
Ma is, ha valaki ott a kőre hajtja a fülét, meghallhatja Delphoi ősi leheletét.
A nyugati sivatag mélyén, jóval azelőtt, hogy Ámon-Rá birtokba vette volna az oázist, Siwa Orákulumai a víz alatti hangokra figyeltek. Nem istenek hangját, hanem az ŐsÓceán suttogását — mely Lemúria visszhangját hordozta, ahol kristály- és koralltemplomok emelkedtek a Fényben.
A Szent Forrás nem csupán szentség helye volt — hanem tükör is. Kapu, amelyen keresztül a Papnő-Orákulumok más idősíkokat láttak. Nem csak jövőket — hanem előző életeket, párhuzamos emlékeket és az ősi világok bukását is.
Ma is, ha a Siwa éjszakájára csend borul, és a csillagok fényívet írnak az égre, mondják, hallani lehet egy halk éneket — nem arabul, nem koptul, hanem egy elveszett nyelven, vízből és csillagból szőve.
Voltak orákulumok, kiknek neveit sosem vésték kőbe, kiknek történeteit nem őrzik templomok.
• Harran bazalt barlangjaiban lefátyolozott nők olajjal és hamuval rajzoltak szimbólumokat.
• Hiberniában (ősi Írországban) a Kő-Anyák visszhangból, esőből és hollószóból adtak jóslatot.
• A Tasszili n’Ajjer sivatagában a Papnő-Irákulumok táncolva üzentek — üzeneteik még ma is láthatók a sziklákra festve.
• És az Andok magasában, az inkák előtti időkben a Felhő-Suttogók hallgatták a hegyek lélegzetét, s ebből szőtték a látomást.
Ezek az Orákulumok nem uralkodtak, hanem közvetítettek…
Erejük nem a parancsban, hanem a mély hallgatásban rejlett…
Tanították. Az Orákulum nem azért szól, hogy megjósolja a jövőt, hanem emlékeztetett arra, amit mindig is tudtunk. Emlékezni Gaia táncára, a természet ritmusában rejlő bölcsességre, az időre, mikor az Ember mozdult a Világokkal EGYként…
Mert bennünk is ott zeng az ősi hang, csak csendre van szükség, hogy meghalljuk <3
Ha Téged is hívnak ezek az ősi hangok, csatlakozz hozzánk a Három Orákulum Templom Szakrális Utazásra szeptemberben! Felkeressük Dodona, Delphoi és Siwa szent helyeit — ahol Gaia lélegzete ma is üzen…